Múmia látvány, Lángoló fáraó, feláldozott inka szüzek, tbc-s magyarok – hét híres múmia
Bizony, mi a havasi jetiket semmi rokonság Jet Livel vártuk, a horror-arzenál e méltatlanul elfeledett főemlőseit, akiket oly hosszú időn át kellett moziba menet nélkülözni.
Ajánlom Nem a mindhárom fejébõl tüzet okádó sárkány, nem a katonás ütemre lépõ agyaghadsereg és még csak nem is az alacsonyan szálló Jet Li látványa tette, hogy oly szép reményeink fûzõdtek az eleddig két epizódot és számos közeli rokonként bemutatkozó, oldalági produkciót számláló Múmia-sorozat harmadik részéhez. Bizony, mi a havasi jetiket semmi rokonság Jet Livel vártuk, a horror-arzenál e méltatlanul elfeledett fõemlõseit, akiket oly hosszú idõn át kellett moziba menet nélkülözni.
A filmelõzetes magas jetitartalma még az elõzõ részek fémes mellékízeit is képes volt feledtetni, és ez azért nem kis dolog, mert hiába hordtak össze mindenfélét a korábbi filmekben, a logisztikai feladványokon túl a történetmesélés egyetlen programpontját sem múmia látvány teljesíteni.
De majd a jetik Nos, rájuk valóban nem lehet panasz: méretesek, nagyokat vicsorítanak, és viszonylag könnyen szelídíthetõk, már ha jetinyelven szólnak hozzájuk.
A jeti-ember viszonylatnál jóval problematikusabb azonban az ember-ember közlekedés, különösen akkor, ha az egyik élõ szereplõ a jetik, fájdalom, gépi eredetûek megszólítja a másikat. A harmadik Múmia nem a terepen, az agyag- és a zombihadsereg összecsapásakor vagy az idõsödõ látássérült esetek akrobatikája láttán vérzik el, hanem ötórai tea közben robban a képünkbe.
Brendan Fraser és Maria Bello finom polgári környezetben elõadott házastársi civódásai még a Múmia standardjai szerint is erõsen kifogásolhatók: betoncsizmában elõadott keringõjük mellett még egy jetitáncbetét is bocsánatos bûnnek minõsülne.
