Hogy a művész hogyan látja látomását

hogy a művész hogyan látja látomását

Alapítója Arnošt Procházka kritikus, költő és műfordító A Moderní revue kritikai csoportjának legmarkánsabb képviselői a költők, Jiří Karásek ze Lvovic és Karel Hlaváček Mindannyiukat a dekadens tiltakozás programja kötötte össze a korabeli művészettel szemben.

hogy a művész hogyan látja látomását

A benső, ösztönös művészet mellett tettek hitet, hangsúlyozva az egyéni, bátor és provokatív kifejezésmódot. Viszonyukat a művészeti kritikához a rájuk oly jellemző szélsőségesesen individualista ízlés és felfogás, hangulat és ötletszerűség vezérelte.

Dmitrij Nagijev látomása, Mi van Nagiyev látásával, Dmitrij Nagiyev látása

Procházka - mint a kilencvenes évek dekadens irányzatának vezető egyénisége - azt a művészetet emelte ki, mely távol tartja magát a társadalmi konformizmustól, mind a társadalmi kritika, a szellemi arisztokratizmus, a tartalom démoni erotikája, mind az exkluzív forma által. A prágai kiállításokat ostorozó írásaiban élesen támadta a konzervativizmust, az eredetiség és a bátorság hiányát.

Megkövetelte az egyedi, független, személyes stílust, amely a művész egyéniségéből fakad, s amely a műalkotásban jut kifejezésre. Erkölcstelenség a művészetben A többség tiltakozik az erkölcstelenség ellen - az, ami számára nem kényelmes és hasznos, azt erkölcstelennek nyilvánítja. Az erkölcsiség fogalmát egyenesen a haszonelvűség váltja fel. Ám az egyéniség, aki éli a maga gazdag, szerteágazó, bár olykor fájdalmas és komor életét - aki egy ritka, értékes szellemmel megáldott lény, aki azonban nem szeretne azon kishitűek és undorítók közé tartozni, akik egy ólomszürke ég alatt élik a maguk béklyókkal és korlátokkal teli életüket.

Gondolatban egyesíti az új életet, új értékeket hoz létre, lerombolja és eldobja a régit, az ezer éven át tisztelt és elfogadott tanításokat és törvényeket, s ezzel elkerülhetetlenül beleütközik az őt megvető, elítélő, átkozódó tömeg ellenállásába.

7 illusztrátor művein át | Ön a Kanári-szigeteken weboldalán tartózkodik

Nem tiszteli a hagyományt! Nem tartja be a törvényeket! S ami ennél is több - fittyet hány a konvenciókra! Igen, a konvenciókra: mert ezek szentebbek minden hagyománynál, érinthetetlenebbek valamennyi törvénynél - maga a legszentebb szentség sacrasanctumez az a béklyó, amely összetartja őket, ostor, amely a csordát egyben tartja, amely arra tanítja őket, hogy a közösség javára hasznosak, engedékenyek és segítőkészek legyenek.

Pótlás szurrogátumamely helyettesíti az erkölcsiséget. S ha volna is a szabad művészi lélekben alkotói káosz, ha volna akarat és erő, hogy az emberi létezésnek új értékeket adjon, hogy új világ születhessen: az ütés, amelyet ezzel a tömegekre mér, csak bosszúvágyat ébreszt azokban, akik azután kiközösítik, kártékonynak nyilvánítják, és a bűnösök szégyenével bélyegzik meg a homlokát.

Hozzányúlt a konvencióhoz! Elég szemtelen volt ahhoz, hogy feltárja saját, csakis saját bensőjét.

Hogy a művész hogyan látja látomását

Vette magának a bátorságot, hogy saját akarata és erkölcse legyen. Ebben rejlik minden. Valahányszor az emberi szellem valami nagyszerűt hozott létre, valami csodálatosan művészit alkotott, mindig szembekerült a tömegek akaratával és szokásaival.

S bár az ő alkotómunkájukat mindig gyalázatosnak, erkölcstelennek és a többség számára károsnak fogják ítélni, hasonlóan azok tisztán etikai, felszabadító törekvéseihez, kiknek forradalmi gondolatai szembekerültek a törvény és az előítéletek börtönében élő tömegekével - a buta, hogy a művész hogyan látja látomását együgyű emberek egyszer dekadensnek, másszor anarchistáknak fogják nevezni őket - de az ő kezdeti nehézségeikre és gondoskodásukra szükség van ahhoz, hogy a személyi szabadságért, a legbensőbb és legsajátabb éntudatért vívott küzdelem - amely voltaképpen nem más, mint belső harc az ária és a pária, a szellem arisztokratája és plebejusa között - megindulhasson.

Volné směry, II. Fokozatosan a Mánes Egyesületben csoportosultak, amely már a kilencvenes évek közepén az eredetileg bohém diákcsoportosulásból a csehek legfontosabb képzőművészeti szervezetévé nőtte ki magát. Az első évfolyamokban névtelenül jelentek meg a képzőművészeti beszámolók, melyeket kizárólag fiatal képzőművészek írtak: a közös álláspont kialakulásához viták, közös beszélgetések útján jutottak el.

Az addigi különféle szövegekben szétszórt gondolatok összegzésének lehetőségét az első egyesületi kiállítás teremtette meg februárjában. Röviddel a kiállítás megnyitása után a folyóirat szerkesztősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben megfogalmazták a Mánes Egyesület művészeti programját. A bevezető részben közölték az egyesület elnökének, Stanislav Sucharda szobrászművésznek a kiállításon elhangzott megnyitó beszédét. Ezután következett a szerkesztőségnek a kiállítás egészéről alkotott véleménye, amelyben kitértek a csehországi fiatal művészek helyzetére, és tárgyalták a csehországi modern művészetfelfogást.

A szerzők bizalmukat fejezték ki a tisztán festői gondolkodásmód iránt, amely nélkülözni tudja az irodalmi és a filozófiai támogatást. A Mánes Kör első kiállítása A Mánes Kör első kiállítását február 6-án nyitották meg a Topic Szalonban az egyesülettel és törekvéseivel rokonszenvezők nagyszámú részvételével: a meghívott irodalmárok és újságírók szinte valamennyien jelen voltak, a Mánes Körön kívül álló képzőművészek közül azonban kevesen mindössze hárman jöttek el. A meghívott vendégeknek az egyesület elnöke, Stanislav Sucharda beszélt a Mánes-kiállítás létrejöttének okairól és céljairól, valahogy ekképpen: [ Éveken keresztül részt vettünk a rudolfínumbeli kiállításokon, és sérelmeztük azt a körülményt, hogy ott a művészeti dolgokban nem kizárólag maguk a művészek döntöttek, hanem afféle művészet iránt érdeklődők, akik az egyes művek megítélésében nem voltak látás élet hack körültekintők, holott e művek nagyobb figyelemre érdemesek.

Szabadbölcsészet

Nehezményeztük továbbá, hogy egyes művészek alkotásai nem érvényesülhettek, mivel a szándék az volt, hogy az egész cseh művészetet egyetlen teremben mutassák be, ezáltal a művészet egésze nem tudta levetkőzni a megalázó és hozzá méltatlan utrakvizmust két szín alatti áldozást.

Mindezen okok miatt megfogadtuk: minden erőnkkel azon leszünk, hogy megalapítsuk a kör házát, amelynek lesz egy kiállítótere a cseh művészet számára, hogy ezen az úton haladjunk a tiszta cél, a cseh művészet önállóvá válása felé.

Ez a mi feladatunk a jövőben. Tudjuk, nehéz feladatot vállaltunk, és mindannyian érezzük, hogy a fiatalságunk erőit áldozzuk e célnak. Reméljük, ahogyan sikerült a Volné smĕry rendezvényén segítő kezekre találnunk a cseh művészeti élet szinte valamennyi oldaláról, a mi rendezvényeinken is megnyerjük sokak szimpátiáját, azokét, akik rokonszenveznek a cseh művészettel, akik hajlandók tenni a cseh művészet önállóvá válásáért.

S éppen ebben a helyzetben tartózkodni akarunk mindentől, ami utalhatna egy esetleges baráti hangvételű kritikára. A kiállítás egyértelműen önmagáért beszél, a Volné smĕry folyóiratban közreadott képek beszédesen és világosan tárják az olvasók elé a kör jellegzetes vonásait.

Jelentőségük nem csekély: ez határozott csoportos fellépése a mi fiatal művészgenerációnknak, amely a modern művészet zászlaja alatt vonul fel. Az új generáció nem az elveit akarja érvényesíteni, modernsége nem abban áll, hogy bomlasztóan kritizál, és gyökeresen szakít mindennel, hogy a művész hogyan látja látomását állandó.

Dmitrij Nagijev látomása, Mi van Nagiyev látásával

Álláspontjuk helyességét és eltérő voltát mindig higgadtan és tárgyilagosan hangoztatták, és a jövőben is ekképp szándékoznak tevékenykedni - e kiállítás is azt mutatja, hogyan képesek rombolás helyett önállóan építeni, alkotni. A mi modernségünk nem abban áll - amint már erről fentebb említést tettünk - hogy pusztán elítélünk minden fennállót, hogy loholunk a szélsőséges, rövid életű szólamok után, hogy mindenféle külföldről származó őrültséget elhamarkodva a hazai földbe plántálunk, hanem abban, hogy egy puszta lépéssel előbbre vigyük a művészetünk természetes fejlődését.

A művészet nálunk, cseheknél ugyanazt az utat járta be ebben az évszázadban, amit külföldön, csak némiképp megkésve; a szólamok, akkora értek el bennünket, amikor másutt már lecsengtek, s az új áramlatok hullámai akkor érték el partjainkat, amikor a forrásból már rég valami új fakadt.

Századunkban a képzőművészetnek sokáig nem volt elég mersze a saját lábára állni, hosszú ideig volt a régi hagyományok vonzásában, és sokáig nem jutott el eredeti kifejezéshez.

hogy a művész hogyan látja látomását

Egész nemzedékek süllyedtek el a régi mesterek nagyságának hibás értelmezése folytán: ahelyett, hogy azt a korlátlan tiszteletet vették volna mintául, amelyet a régi mesterek a természet iránt éreztek, amely örök és legmegbízhatóbb tanítómestere minden igaz művészetnek. Azt gondolták, hogy elérik céljukat, ha a régi mesterektől átvett képi formulákat ismétlik, s ezzel a forma és a szín hamis értelmezéséhez kötik magukat.

Портал рыболова

A hanyatlás korát élő olasz mesterektől hamis pátoszt és maníros komponálásmódot lestek el, a természet színes látása helyett a régi holland mesterek galériatónusú barnáihoz ragaszkodtak, s így a természethez való visszatérés cseppet sem volt könnyű.

Egész nemzedékek, hosszú évek múltak el így a nagy mesterek árnyékában, mígnem azok, akik a valódiakat követték, azokat, akik mindvégig modernek maradtak, az ő példájukon keresztül végre megértették, hogy a művészet az egyetlen célja nem a tanulságos vagy érdekes történelmi epizódok elbeszélése, vagy a néző erkölcsi nevelése, hanem a természet tanulmányozása már önmagában nemes cél, s ha komolyan vesszük, abban mindig van valami határtalanul felemelő érzés anélkül, hogy ezt a szándékot ránk erőltetnék.

Összefoglalva, a festőnek teljesen elegendő, ha a természetet a festő szemével, s nem egy erkölcsbíró vagy filozófus szemüvegén keresztül szemléli.

Követeljük a szemlélet szabadságát. Nálunk még sok előítélet akadályozza ezt. Még sokan gondolják úgy, hogy egy egyszerű dekoratív feladat színkeverési vagy megvilágítási problémája nem elegendő a művészi élvezethez, másfelől pedig egy tartalmi elem az azt megillető művészi kifejezés nélkül is megállja a helyét, és elég ahhoz, hogy művészi alkotásnak nyilvánítsák. Ezen a ponton a szabályok kiötlői megfeledkeznek arról, hogy amiként vannak irodalmi vagy zenei gondolatok, akként vannak tisztán festői gondolatok is, s ezek egyike sem alábbvaló a másiknál.

Sok benyomást képtelenség szavakba önteni, de ecset segítségével vászonra lehet vinni, vagy titokzatos dallamokban elénekelni - és hogy a művész hogyan látja látomását meri állítani, hogy ez a hatás vagy gondolat kevésbé értékes? A hangulatos skót táj színharmóniája a nagy koloristák képein éppoly művészi hatású, mint a filozófiai mélységű képek, sőt hatásosabb, mint a jó szándékú, de technikailag gyenge kivitelű alkotások.

Ha ezen utóbbi képek hatása olykor erőteljesebb, az annak köszönhető, hogy a művészi benyomás mellé egy másik is társul. Amennyiben a művészi értelemben kész, és gondolatokban gazdag műveket értékeljük elsősorban a szó szoros értelmébenugyanakkor nem értékeljük alább a látszólag tartalmat nélkülöző műveket, s ez annyit jelent, hogy nem értékelünk egyetlen munkát sem jobban vagy kevésbé, csupán egyetlen mérték szerint ítélünk: hogy a mű milyen hatással van ránk: csak egyetlen feltételt szabunk: az egyéniség művészi őszinteségét, amellyel a kifejezés során győzedelmeskedik az anyag felett.

Csupán a gondolatok és kifejezések uniformizálása ellen emeljük föl a szavunkat, a manírt, a mellékes, banális poénok alkalmazását, a művészi kvalitás hiányát tartjuk visszataszítónak. Itt most a Volné smĕry szárnyai alatt, a Mánes Körből szinte valamennyien egybegyűltek, azok a fiataljaink, akik a művészetben az újat keresik, valmi olyat, amely a sajátjuk. Őszinteségük, törekvésük az ideálisra örvendetes tény; ez jelenti számukra a jövő sikerét, s nem csupán az itt kiállítók, hanem az egész cseh művészet boldogulását.

hogy a művész hogyan látja látomását

S ha mindőjüknek sikerül személyiségük teljességét átadni, önnön létezésük lényegét kifejezni, akkor a művészetünk eo ipso cseh művészet lesz, sőt sokkal inkább az lesz, mint azoké, akik a nemzeti jelleget pusztán a viseletben és a hímzésben mérik le. Ám hogy e sikert elérhessük, hogy minél közelebb jussunk a kitűzött eszményi célhoz, és megvalósíthassuk legsürgetőbb vágyainkat, szükségünk van a nyilvánosság együttműködésére, továbbá szükségünk van a támogatására, anyagi bázisára, hogy megoldjuk azt, ami bennünket nyomaszt, hogy kiszakadjunk a rudolfinumbeli kiállításokon tapasztalt alárendeltségből, a végre otthon lehessünk, szabadon lélegezhessünk a mieink között.

Te, aki a mi törekvéseinket jogosnak ítéled, fejezd ki rokonszenved, és nyújts felénk segítő kezet. Hogy a művész hogyan látja látomását listy, VII. Alkotótevékenységgel szerzett tapasztalatait széles körű irodalmi és filozófiai ismeretei gazdagították.

lát, hegy, természet

Írásai a XIX. Nézeteit fokozatosan bővítette a külföldi szakfolyóiratokból és szakirodalomból származó ismeretekkel, a hazai és külföldi múzeumok, gyűjtemények, tárlatok látogatásával. Írásaiban a kritikus szemével értékelte az újkori cseh művészetet és jelentős személyiségeit. Művészetünk cseh jellege című kiáltványában, azon gondolatait részletezte, amelyeket korábban, a Mánes Egyesület első kiállításán vázoltfel. Elsősorban a modern szemlélet elveivel foglalkozott, a cseh művészet és a külföldi irányzatok kapcsolatával, a világ festői látásmódjával, az egyéniség fogalmával, amely - szerinte - természetesen magában foglalja az alkotó nemzeti hovatartozását.

A nemzetiség fogalmát a művészetben tisztán benső minőségként érzékelte, amely a modern európai szemlélethez kapcsolódik, amin elsősorban a kortárs francia művészetet értette. Šaldához hasonlóan többre értékelte az egyéni felismerést és kifejezést az adott képzőművészeti irányzat módszertani, kifejezésbeli kötöttségeinél.

Művészetünk cseh jellege Nemrég egy érdekes levél a látás helyreállítása műtét nélkül a kezembe Oroszországból, a Szentpétervárott rendezett osztrák képzőművészeti kiállításról, amelyen, mint ismeretes, első alkalommal reperezentatív céllal cseh művészek is részt vettek. E magánlevél módszerek a látás helyreállítására gyakorlatokkal, amely őszintébb, mint a nagy példányszámú napilapok hivatalos kritikái általában, nem derül ki, hogy a mi szereplésünktől különösebben el lettek volna ragadtatva.

Hinaisnak a Néprajzi kiállításra készített plakátja jobban imponál nekik, mint az ő Párizs ítélete - Nĕmejc és főképpen Uprka, Slaby és Trsek szüzséjük folytán kiemelkednek a többi közül mindenki felett győzedelmeskednek. A tapasztalat tanulságos: biztos, hogy a mi művészetünk csak akkor kelthet érdeklődést külföldön, ha hogy a művész hogyan látja látomását érvényre juttatni cseh jellegét.

Fotócímkék: Hogy a művész hogyan látja látomását Alapítója Arnošt Procházka kritikus, költő és műfordító A Moderní revue kritikai csoportjának hogy a művész hogyan látja látomását képviselői a költők, Jiří Karásek ze Lvovic és Karel Hlaváček Mindannyiukat a dekadens tiltakozás programja kötötte össze a korabeli művészettel szemben. A benső, ösztönös művészet mellett tettek hitet, hangsúlyozva az egyéni, bátor és provokatív kifejezésmódot.

Nem csupán művészetet, hanem cseh művészetet kell külföldre küldenünk. A kérdés: Volt-e valaha is ilyen művészetünk, és rendelkezünk-e ma ilyennel? A kérdés első felére habozás nélkül két nevet említek válaszul: Alešt és Josef Mánest, akik valamennyi cseh művészünk közül a legközelebb állnak szívünkhöz. Mindketten a mi létezésünknek egy bizonyos korszakát fejezték ki, a cseh szellem egy meghatározott részét öntötték kész,befejezett művészi formába.

Aleš életműve a legteljesebb, a legtisztább és a legbájosabb kifejezője mindannak, ami a mi kezdeti életünkben szép volt; ma a világnak e szeglete teljes hanyatlásában jelenik meg a rajzokon; egyes érzéseink húrjai mára elnémultak, s csupán érintéskor szólalnak meg újra; szeretjük ezt mint elmúlt fiatalságunk egy-egy korszakát, amely tiszta és örömteli volt, de amely nem tér vissza többé. Mánes alkotásaiban egy lírikus, álmodozó szláv lélek lakozik a negyvenes évek hanyatló félben levő rokokó báját és német hogy a művész hogyan látja látomását megörökítő zsánerképek adta környezetben, amelyek látszólag közeli rokonságban vannak a Mánes-művekkel; ám éppen e képek cseh karakterisztikuma a legbecsesebb számunkra, a formák lágysága és a mélyreható érzések, a dekoratív varázslat, a mesteri rajz olyan egyedi formát ölt, amelyhez mérhetőt hiába is keresnétek.

Az említetteken kívül volt még nekünk egy Josef Čermákunk, egy Chittussink; voltak cseh képzőművészeink, de nem volt szilárd hagyományunk, szakadatlan előmenetelünk.

hogy a művész hogyan látja látomását

És ma? Van ugyan művészetünk, amelyet cseh emberek hoznak létre, de e művészetnek valójában még nincsenek ismertetőjelei: a jövő cseh művészetének csak a csírája van meg bennük.

hogy a művész hogyan látja látomását

Ma nem hagyatkozhatunk a mánesi sem az aleši tradiciókra; a cseh élet túl gyors fejlődésnek indult, s közte és a múlt között űr húzódik. A cseh nemzet lassanként veszít megkülönböztető jegyeiből, ma az európai kulturális életet éljük, ezért számolnunk kell európai vetélytársakkal.

A művészetnek ezt a létet kell kifejeznie, saját kora kifejezőjének kell lennie. Különbözőségünk a jövőben nem a szokásainkban és a népviseletben, vagy más külsőségekben fog megnyilvánulni, az eltérés nem a művészi témaválasztásban fog megmutatkozni, mint Uprkánál, aki ennek a felfogásnak ma a legszebb és legművészibb megfogalmazója; a különbözőség valódi megtestesítői lépésről lépésre hátraszorulnak a nemzeti viselet és típus hangsúlyozása mögé, és elszigetelődnek a közeljövőtől, ahol a különbözőség már belülről fakad, az eltérés faji alapon történik.

A művészi technikát illetően bármely konkurencia ellen ki merünk állni.

Hinais és Myslbek szerzett e téren kiemelkedő érdemeket. Ám kötelességünk és kötelezettségünk ezáltal csak nőtt. A mai fiatal nemzedék érzi, hogy az elvárások, amelyeknek most egyedül kell megfelelnie, a lehető legmagasabbak, a művészet lényegének magától értetődővé kell válnia: a művészetben úgyis a szélsőséges elvárásoknak van létjogosultságuk.

lát, hegy, természet | Pikist

S ezek megint csak a régi követelmények lesznek új szigorításokkal kiegészítve: a komolyság és a becsületesség - amellyel a művész önmaga legjobbját és legbensőbb énjét hozza a felszínre; érzéseinek és jellemének legmélyebb alapjait - s ha tetszik, ha nem ez az alap egységesen mindenkinél cseh alap lesz.

Ezáltal a cseh nemzeti jelleg mindenféle szándékoltság és gond nélkül, önmagától jön létre: ha majd lesz egy sor olyan egyéniségünk, akik művészetükben teljességgel önmagukat adják, létrejön az is, ami a Zhvanetsky látomás fogva közös bennük, s a jövőben ez jelenti majd a mi művészetünk cseh jellegét.

A múltból nemcsak a külső formajegyeket fogja felhasználni, mint például a nemzeti hímzés vagy az ornamentika jegyeit, hanem e dekoratív érzék lényegét ragadja meg, amelyet a cseh művészet az ösztönösen pingáló szláv asszonyoktól örökölt; továbbá felhasználja majd a modern művészet minden vívmányát a maga erős énjének kifejezésére, hogy mindazon erőket érvényesítse, amelyek születése pillanatától fogva léteznek benne, a nemzeti hovatartozás erejét, a szép és erős szláv fajt, ha és amennyiben az illető szláv.

Egyszer majd, hatalmas erőfeszítések árán, becsületes munkával elérkezik az az idő, amikor nem gondolunk programokra, vagy nem vesszük figyelembe őket, mert szóhoz jut végre az a generáció, amely megélte mindazt, ami a vérében van, amiért mi nagy igyekezettel megdolgoztunk: a bátorságot, a függetlenséget, a munkáért való lelkesedést - s ez a jövő cseh generációja lesz. E jövő utáni vágyódásban nincs tagadás, sem a múlt elvetése: a múltra örömmel és szeretettel emlékezünk, mint egy gyönyörű, tovatűnő ábrándra, hogy a művész hogyan látja látomását nem kínos mosolyt fakaszt, hanem hálára ösztönöz bennünket - de fontos, hogy ne késlekedjünk, mert az élet és a művészet nagy küzdelme vár reánk, a XX.

Volné směry, VI. A Volné směry körül kezdett együttműködni a hazai és külföldi teoretikusokkal, azon túl is a modern cseh irodalomkritika legnagyobb személyiségével, František Xaver Šaldával Šalda figyelemmel kísérte a képzőművészet alakulását, sőt és között a Volné směry szerkesztőjeként dolgozott.

Šalda ismerte az alkotás folyamatát, és ebbe a kategóriába sorolta a művészeti kritikát, az elméletet hogy a művész hogyan látja látomását a művészettörténetet is mint nyitott dinamikus folyamatot, amelyben az ellentétes erők együttesen, egy időben lépnek fel. A művész személyisége az alkotás cselekvésében nyilvánul meg, amely biztosítja az alkotás folyamatosságát. A műalkotás a szemlélőt alkotó együttműködésre szólítja fel, miközben bebizonyítja az eredetiséghez vezető út igazát, valamint azt, hogy létjogosultságot nyer saját eredete és igényei, céljai alapján.

Šalda meghatározta az új, általános ideálokat és fogalmakat: a szabad, büszke alkotószemélyiséget, aki felelősséggel csak a saját géniuszának tartozik.

hogy a művész hogyan látja látomását

Továbbá egy olyan nemzeti kulturális tudatot, amely mentes a hamis nacionalista előítéletektől, és amely kritikus önmagával és környezetével szemben, de nyitott a művészeti világ aktuális hatásai felé. A művészet és az élet bensőséges, mély kapcsolata nem jelenti azt, hogy a művészet egyoldalúan alárendelődik az élet körülményeinek - épp ellenkezőleg, a művészet mindannyiunktól megköveteli a nemzet és az egyén valódi vitalitását.

Hősies látásmód Az emberek túlnyomó része semmit sem lát a világ és az élet dolgaiból, csak esetenként halványan emlékezik arra, amit olvasott, vagy amiről halott.

Mi van Nagiyev látásával. Dmitrij Nagiyev látása

Zavaros, szürke képzetek ezek, száraz, süket és közömbös fogalmak, amelyek otthon, egy zárt szoba négy piszkos fala között lettek előre, készenlétre kiagyalva. Ha nincs más választásuk és agyuk értelmükés a könyvek kísértetei helyett kénytelenek szembenézni a valósággal, a való és élő dolgokkal, és ha ezek a dolgok közvetlenül beléjük ütköznek, akkor a logikai absztrakció durva zsákjaiba dobálják őket, hazug módon ábrázolják a valóságot, naivan azt gondolva, hogy ezáltal megismerték és birtokolják már az igazat.

Létezésük egyetlen forró szerve a koponyájuk, amely tele van vérszegény irodalmi kísértetekkel, egymásra vetítve, és életre keltve a valóság látszatát.

További a témáról