Az embernek hány pixelje van látása, IRODALOM, NEMZET, IDENTITÁS

az embernek hány pixelje van látása

Mégis, ha az irodalmat tágabb jelentésében használjuk, akkor igenis számottevő azoknak a szövegeknek a korpusza, amelyeket Brassai nevével vagy álneveivel szignált.

az embernek hány pixelje van látása

Észrevételei, szövegei érdeklődésünkre tarthatnak számot, és megmutathatnak valamit gondolkodásának sajátos jellegéből, elvrendszeréből. Bizonyos értelemben specializálódik is Brassai, és ez lapszerkesztő munkásságában érhető tetten.

Leszámítva az között működtetett kolozsvári Vasárnapi Ujság című tudománynépszerűsítő lapot, ben a Fiatalság barátját szerkeszti, ami olyan értelemben szaklap, hogy az ifjúságot célozza meg potenciális olvasóközönségként.

Az től megjelenő, általa is szerkesztett Unitárius Közlöny felekezet-specifikus lap.

Különböző típusú monitorok készüléke …………………………………………… 4 2. A monitorok látásveszélye ……………………………………………. A monitorok látásbarát használata A felhasznált irodalom felsorolása …………………………………………….

A kritika az es években "az irodalmi rendszer krízisként szemlélt átalakulásának megoldási lehetőségeként jelenik meg számos írásban" - állapítja meg T. Szabó Levente a századközép kritikaképzeteinek pragmatikáját vizsgálva. Szabó által egy más tanulmányban vizsgált korábbi, Legfontosabb következtetése e tanulmánynak az, hogy a professzionalizáció egyben nyelvi specializáció is olyan értelemben, hogy a szaknyelvek feltalálását, kidolgozását is feltételezi.

A Vasárnapi Ujság ben - amellett, hogy jelzi Brassai elszántságát és a vállalkozás szükségességét "maga is meg van győződve azon egészséges bírálói tehetségről s éles belátásról, mellyet kitűnően erős oldalául ismer el az irodalmi közönség.

Hogy nagy szükségünk van olyan kézbelire, a hol igazán megolvashassuk a napi sajtó új termékeiről, mellyik érdemes a megvevésre s mellyik nem érdemes arra az időre, mellyet elolvasására forditnánk, azt nagyon érezzük" - így ír róla: "[ Elvárásként fogalmazza meg az új termékek közti igazságszolgáltatást, amely ez esetben anyagi téttel bír, a vevők pénzének jó és hasznos elköltéséért kezeskedik, s emellett időhasználatuk minőségét is feltételezné.

Hatalmat képviselő intézményként meghatározhatja az olvasóközönség számára a minőségi időtöltés tartalmi összetevőjét, s ilyen módon e vállalkozás, a gazdaságtudomány szótára szerint, kamatozó időtöltés és pénzkiadás lenne az olvasóközönség számára.

Brassai Criticai Lapok-ja első és egyetlen füzetének mottója a következő mondat: "Tiszteljük őseink nyelvét".

Mennyire rontja a számítógép a látást

Értelmezői, nyelvészeti érdeklődése, purista, historizáló, filologizáló felfogása jelének tekintik e mottóválasztást. Ez is vizsgálati szempont lehetne, de a jelentéssel bíró paratextust e lap felől újraolvasva kiderülhet: Brassai nem biztos, hogy csupán akként gondolta.

Röviden a Criticai Lapok szerkezetéről. Hét fejezetre osztja, a fejezetcímek mellett a bírált mű adatait is felsorakoztatja. A következőképpen látszik a lap fejezet-beosztása: - A római magánjog: többnyire Haimburger és Schilling Bruns után írta Dr. Hefner János cs.

Az embernek hány pixelje van látása

Jogtanár, Pest,I-II. Irta Eszter sat. Akadémiai rendes tag. Pesten, Pesth, Rózsavölgyi et Comp. Látjuk, hogy kettő egymáshoz nagyon közel áll: a zene és zenemű fejezetek. Ez jelzi, hogy például e művészeti ágban elkülönülni látszik az írásos kotta, a partitúra és az azt megszólaltató hangzó műremek, aminek analóg példája a színházi kritika specializációja lehet, ugyanis a század második felében vita tárgyát képezi a színmű szövegisége és előadása, a színházi reprezentáció közötti különbség és ennek elbeszélési lehetőségei.

Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy ezek a művek, események mind ös keletűek, tehát aktualitásukban kerülnek bonckés alá, és Brassai tájékozottságát legitimálják. Azzal, hogy lapjában mégis megkülönbözteti az egyes szakterületek termékeit, jelzi, hogy a kritikának olyannyira differenciáltnak kell lennie, hogy nemcsak a szövegek bírálhatók, hanem esetenként intézmények, de hangzó, képi, azaz a különböző médiumok termékei is.

Brassai lapjában a kritikusi szövegek nyelvi differenciálása is tetten érhető, másként írhat egy regényről, mint egy zenei előadásról, tehát a kritikusnak nyelvileg kell megtalálnia a megfelelő szótárat a különböző médiumok termékeinek megítéléséhez.

És ez nem más, mint a kritika nyelvének szaknyelvi differenciálódása. Az irodalomkritikának tehát ontológiájában, de nyelvében is el kell különülnie a színikritikától, sőt Brassai érdeklődése folytán a színikritika is tovább differenciálható és a zenei kritika műfaja felé tolható: meg kell különböztetni például az "éneklő dráma" értsd: opera és a filharmóniai koncert, zenészeti estély stb.

A Gyulai-Pákh-féle as Szépirodalmi Lapok - amelyben Brassai Canus álnév alatt közli zenei kritikáit - tárcarovatát irodalmi, művészeti és társaséleti szemlére osztja, azaz az irodalomkritika mellett a színi- zenei- de képzőművészettel kapcsolatos kritika, vagy virágkiállítás, botanikai tárlat az embernek hány pixelje van látása is helyet kap.

Mi a Snapsort „valódi felbontás” pontszáma?

Ha a Criticai Lapok irodalomtörténeti helyét, értékelését keressük, nemigen találjuk. A szakirodalomban elfelejtődött, vagy mindenképp peremre szorult Brassainak ez a kezdeményezése. Utóbb Szajbély Mihály foglalkozott a kritika egy másik szaklapjával, a Riedl Szende által szerkesztett Kritikai Lapokkal, amely kiadvány "egyféle Hegel filozófiája által ihletett, elkülönülést felszámoló visszarendeződési kísérletként Entdifferenzierung értelmezhető", [44] és ez a konzervatív álláspont ítélte kudarcra a vállalkozást.

Részint ez lehet az oka Brassai lapja kudarcának is. A tudományok modern taxonómiája felől "különcnek" tűnő polihisztor-szerep szintén marginalizálta a különböző tudományágakban. E lap statisztikai adatként van jelen a különböző sajtótörténeti áttekintésekben. Hogyan helyezhető el mégis Brassai a másodlagos nyelv létrehozásának, [45] a modern értelemben vett kritika rendszere kidolgozásának folyamatában?

A lap korabeli recepcióját kell megvizsgálnunk. Mind a filozófus Szontágh, mind a szépíró Jósika állást foglalt megbírált műve védelmében, e szövegek a Magyar Sajtóban jelentek meg ban. A Magyar Sajtóban Szénfy Gusztáv szignóval olyan adatot találtunk, amely zenészet ügyében vádolja a lapot, és ami hiányzik az irodalomtörténeti bibliográfiából.

Három visszajelzés született tehát Brassai lapjára, mindhárom fenntartásait fejezi ki Brassai kritikusi tevékenységével kapcsolatban. Brassai lapjában teret "nyitott magának az összes tudományok és szépművek mezején bíráskodhatni, s e végtelen körben, mint látszik, ő maga egyes-egyedül szándékozik puskázni. A zeneszerző - tehát gyakorlati szempontból is hozzáértő - Szénfy elvárásai, hogy magyar kritikus magyar nyelven magyar lapba magyar zenéről írjon, s Brassai ez utóbbi ellen vét, amikor Thern úr darabjáról, és "egy német zenész [Volkmann R.

Szénfy úgy gondolja, hogy a német zenének külön fóruma van. Szénfy értelmezése és "magyar"-paradigmája egy későbbi olvasat felől válik érdekessé.

  • - Az embernek hány pixelje van látása
  • Látás 12 évesen. Vitaminok a látáshoz a szem számára
  • IRODALOM, NEMZET, IDENTITÁS
  • Gyermekeink szeme világa Látás 12 évesen Menyhárt Borbála Hogyan fejlődik a látás, látás 12 évesen a leggyakoribb gyermekkori szembetegségek és miként ismerhetők fel?
  • Mi a Snapsort „valódi felbontás” pontszáma? |
  • Programozó az orvos szemén keresztül: csökkentse a szem igénybevételét - Vitaminok
  • Nyelv és Tudomány- Főoldal - Nők az irodalomban — nők az irodalomórán?

Kerényi Ferenc Pest vármegye irodalmi életét vizsgálva a megye tájszimbólumai közé sorolja azt a Visegrádot, amely ihletője volt Volkmann művének. Itt olvasható az is, hogy Volkmann német származású komponistaként től nagyrészt Pesten élt és tevékenykedett, e zeneműve, a Visegrád-fantázia "tételeit átmeneti bécsi tartózkodása idején, ben vetette kottapapírra.

Gyermekeink szeme világa

Szénfy a nemzeti, a magyar-paradigma felől utalja a dilettantizmus körébe Brassait, és a zene vagy zenészet tanulmányozására, vagy fizikai erejét kipróbálandó, a fúvónyomásra szólítja fel. Hozzászólását zeneszerzőként, zongoristaként szakmai pozíciója hitelesíti Brassai "dilettantizmusával" szemben.

Jósika szerint "Brassai úr mint nyelvész ad oktatást", [53] amikor a regény nyelvhibáit szemlézi, vagy elutasítja Jósika új szavait - mindezzel írói jellemét sértve meg egy olyan lapban, amely csak nevében kritikai, "melyben kritika kisasszony a láthatatlan istenség szerepét játsza. Ilyen értelemben Szontágh érvelésében a filozófia szaknyelvvel rendelkezik, amely közismert a filozófusok számára, konvenciók működtetik annak használatát, például nem szükséges alapvető filozófiai fogalmak definiálása, elegendő megnevezésük a szakmai befogadás szempontjából.

Más szóval az elkülönülő, önálló tudomány saját rendszerrel bír, szakmai közösség tételeződik körülötte, amely ellehetetleníti és kizárja a polihisztori szerepet, sőt egyenlőnek tekinti ezt a szerepet a dilettantizmussal, immár lekicsinylő értelemben.

az embernek hány pixelje van látása

Zenészeti ügyben renata litvinova nézet túlzónak tűnhet az elvárások magyar jelzője, de a hivatkozott szöveg szerint a nemzeti a legfőbb követelmény, efelől minősül szabálysértésnek a különböző nemzetek közötti határok átlépése, a német zenész európai zenei szellemben alkotott művében a magyar szellem felismerése. Holott Brassai éppen ezt nevezi nemzeti önteltségnek. Az is kérdésként merül föl a hivatkozott szövegekben, hogy melyek a kritika ismérvei, meddig terjedhet hatásköre, miben áll szakszerű az embernek hány pixelje van látása, amely alapvető feltétele.

Továbbá az, hogy az ex-professo tudomány nem csupán elméleti aktivitást jelent, hanem gyakorlatot is, praxist, ami a zenét kivéve hiányzik Brassainál.

Nem írt történelmi munkát, regényt, s filozófiai írása is jóval később jelent meg. De a kritikus felhatalmazottságának kérdése is előkerül a hozzászólásokban. A filozófus Szontágh, a szépíró Jósika, a zeneszerző Szénfy mind gyakorló "szakértők", s e tevékenységük hatalmazza fel őket arra, hogy nem pusztán saját munkájukat, hanem az általuk képviselt szakterület rendszerét is megvédjék a betolakodó, szempontunkból szakmailag problematikus kritikus érveivel szemben.

Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogy a Brassai által bírált munkák a maguk tudományterületén milyen értékkel rendelkeznek, a szaktudósok, ha voltak ilyenek az ötvenes években, hogyan vélekedtek róluk, no meg az is, hogy kinek köszönhető, hogy mind a három ellenirat a Vajda János szerkesztette Magyar Sajtóban jelent meg.

Mivel Brassai a Criticai Lapokat bevezetéssel indítja a tulajdonképpeni bíráló szövegek közlése előtt, érdemes azt alaposan szemügyre venni. A hosszas bevezetés alcíme a következő: "melyben szerző önkint bevallja, sőt meg is bizonyítja, hogy ő nem criticusnak való, elmefuttatás, melyben a k[edves] o[lvasó] többet lel, mint a mennyit keres".

Emellett kettős mottó áll: egy régi kéziratból K. De ugyanakkor olvasóit is próbára teszi, hiszen e pretextus értelmében nem azok minősülnek ideális olvasóknak, akik e szerzői szándékot követik, hanem akik megtalálják a többletet, a fanyarságot, és képesek azt befogadni. Az olvasóközönséggel - legyen az megbírált, bíráló vagy éppenséggel kívülálló - is kapcsolatot kíván teremteni, nevelő szándékkal.

A kritikáról, annak igazságszolgáltató tétjéről hasonlóan gondolkodik, mint a későbbi kritika-vita szereplői, viszont elhatárolja a iustitia-t és a tettleges törvényes igazság fogalmát rabszolga gazda, massachusetts-i puritánus, római jogba bőszült Savigny, egy werbőcziánus magyar táblabíró.

Tehát a jogi törvénykezéshez képest határozza meg, kényelmetlenebb, hálátlanabb és veszélyesebb eljárásként a kritikát. Ez az elhatárolás relatívnak tűnik számunkra, mivel Brassai ugyanebben a szövegében a kritikát a természetjoghoz közelebb állónak tartja, mint az észjoghoz, mivel ez utóbbi az indukció helyett a spekulációt részesíti előnyben. A törvénykezéshez képest az irodalmi bírónak viszont nincsen hazai codexe, általános ízléstana, állítja Brassai, esetleg a szokásjog.

Viszont két dolgot említ, amelyek a kritikus segédeszközei: a tradíció és a divaton való felülemelkedés.

az embernek hány pixelje van látása

Érvelésében a tradíciót tanítani kell és nem autodidakta módon elsajátítani, mivel nem pótolható hiánya a könyvekből, illetve a divatos eszméken, a kor nyavalyáin kolera, milieusködés, asztaltáncoltatás, lélek- és halhatatlanságtagadás, Gyöngyösi János leoninusai, palócdalok az ízlésnek, józan megfontolásnak felül kell kerekednie. Nem mellékes megjegyezni, hogy É. Kiss Katalin nyelvészeti szempontú írásaiban hangsúlyozza, hogy Brassai nyelvészeti fejtegetéseiben az élőbeszédből indul ki, "csak megerősítésképpen, utólag fordul olykor-olykor a nyelvemlékekhez, irodalmi alkotásokhoz példáért, többször hangsúlyozza azt a ma [] is megszívlelendő igazságot, hogy a nyelvleírás alapja csakis a kortársi élőbeszéd lehet.

Programozó az orvos szemén keresztül: csökkentse a szem igénybevételét

Amikor e bevezetőben a kritikusi codex hiányáról beszél, illetve arról, a látás javítása érdekében a tevékenységet is a szokásjog szabályozza, Brassai kifejti e codex létrejöttének feltételeit. A kritikusnak a műremekek által okozott benyomások megélése, megítélése, boncolása során kell ízlését kialakítania, majd törvényi codexét összeállítania, elnyernie az ítélőtehetség képességét. Bár e az embernek hány pixelje van látása nem fejti ki e codex, továbbá a kritika használatának, hatékonyságának mibenlétét, mégis vannak róla elképzelései, és azokat ben, a fordításról írott tanulmányában találjuk.

Hosszabban idézem, mivel kulcsfontosságú sorokról van szó: "Összeolvashatod a világ széptanát, Plato Phaedrusától, Longinustól fogva a Vicher hat vastag kötetes Aesthetik-jáig - a melyről én is azt mondom, a mit egy jeles akadémiai tudósunk a kelta nyelvtanról, hogy 'vesződjék más vele' - ha nem élnek lelkedben, nem állanak képzelődésed előtt a művészi és irodalmi remekek, csak jargont tanulsz belőlük, nem ítéletet, még kevésbé ízlést.

Sajnálom megzavarni boldogító hitökben, de biz azok inkább hasonlítanak jó indulatú ábrándokhoz, mint tisztán formulázott igényekhez.

Miért károsak a számítógépes monitorok a látásra?

Formulázások végett meg kellene elsőben is élesen különböztetnünk, hogy kikkel szembe várjuk amaz idves hatását. Az írókkal? Megvallom gyarlóságomat, hogy a midőn kritikai tárczákban vagy lapokban a művészekhez szóló intéseket olvasom, mindig egy franczia gouvernante jut eszembe, a ki napestig hajtja a 'tenez vous droite, mademoiselle'-jét.

A növendék kisasszony pedig csak akkor veszi igazán számba a figyelmeztetést, amidőn a társadalmi körökben észreveszi, hogy az egyenes ülés is, többekkel együtt, tetszés eszköze. Ha pedig nincs azon, vagy közelítő álláson a közönség a kritikussal, úgy kész a zavar, az értetlenség, a Bábel-tornya építése. A legügyesebben írt bírálatok legfeljebb csak az értelmet győzhetik meg, a kedélyt, az érzelmet nem képesek megmásolni, megmondta már Horatius: 'quo semel est imbuta, recens, servabit odorem, testa diu', a ki előtt az embernek hány pixelje van látása 'Mama' vagy a 'Tiszaháti libácska' a vígjátékok legmagasabb polczon álló remeke, azt a legjelesebb kritikai értekezés sem fogja arra bírni, hogy Moliére 'Misantrophe'ját élvezetesnek, mulatságosnak lelje.

Avagy hízelkedhetik-e Gyulai Pál magának, hogy szék-foglalója tüzetes részei csak egyet is megtérítnek azok közül, a kik eddigelé hatásosabb, költőibb tragoediának tartották 'Grittit', 'Dózsa Györgyöt', vagy még a 'Korona és gyászt' is, mint a 'Bánk bánt'? És most az embernek hány pixelje van látása kérdem, van-e szebb, érdekesebb joga az emberiségnek, mint az, hogy kiki körülményei és tehetsége szerint elérhető legmagasabb fokára juthasson el a miveltségnek, és nem erkölcsi kötelessége-e minden adományozott elmének erre segítő kezet nyújtani?

A miveltségnek pedig nincs oly egészen ártatlan, oly minden kifogáson kívüli része, mint a jó, a nemes ízlés kifejlése.

Látás 12 évesen

Takáts megállapítja, hogy Savignynek színvonalas hazai recepciója volt az as, es, es években, és azt is, hogy Arany és értelmezői közössége sem látta egymástól nagyon távoli területnek a jogot és a költészetet, valamint, hogy akkoriban a jogi és az irodalomkritikai szóhasználatok nem álltak túl messze egymástól.

Mindez Brassai Criticai Lapok-jára is érvényes. Továbbá Arany Visszatekintés című nyelvészeti tanulmánya kapcsán állapítja meg Takáts, hogy: "az élő nyelvszokás [mint a nyelvhasználat kritikusa] hasonló viszonyban van a nyelvészeti törvényekkel, mint a szokásjog a jogi törvényekkel. Viszont Brassai kapcsán a korábban már jelzett kapcsolatok: a az embernek hány pixelje van látása hasonló tudomány-módszertani elképzelés mellett tovább bővíthetjük a csatlakozási pontokat.

A másik fontos tanulsága e hosszú Brassai-idézetnek a kritika és az olvasók viszonyával kapcsolatos, miszerint: a kritika keletkezési és működési mechanizmusa azonos tehát a Savigny-féle jogkeletkezéssel. Az ízlést kidolgozó és megítélő másodlagos nyelvnek ugyanazon elvek alapján kell működnie, mint az anyanyelvnek, vagyis az olvasók vérévé, nem oktrojálható, sőt szóbeliségben létező nyelvérzékké kell válnia. Ezzel mintha ítéletet mondana Brassai a kritika műfajáról a fordítás előnyére. Hiszen értelmezése szerint a fordítás anyai nyelven teszi hozzáférhetővé az idegennek tűnő, más nyelvű szövegeket.

Analóg módon a kritikának is ezt kellene tennie, otthonosan, anyai nyelven, őseink nyelvén kellene hozzáférhetővé tennie az ízlésesnek ítélt termékeket. Brassai értelmezésében a kritika nyelve már nem képes megszólítani a szélesebb olvasóközönséget, mivel egy önálló tudomány rendszerének lesz másodlagos nyelve, sőt tudományonként eltérő nyelvhasználatot követel.

Nyelv és Tudomány- Főoldal - Nők az irodalomban – nők az irodalomórán?

Ellenőrizhetetlennek tűnő hatalmánál fogva felülemelkedik, és nem szivároghat be a kánon alatti dimenziókba. Ezért tűz het i ki Brassai feladatul, de életcélul is az ismeretek, tudományok, a műveltség terjesztését, népszerűsítését. A kritika vagy az irodalomtörténeti tanulmány l. Gyulai a Bánk bánról ízlésfejlesztő rendeltetésének meghiúsulta láttán a fordítást gondolja adekvát alternatívának, és még valami: tekintettel van ki-ki saját tehetségére, azaz az egyéni képességek függvényében relatívnak gondolja el a befogadást, de az ízlés, a műveltség emelésének szintjét is.

A társadalomtörténeti háttér mellett ez az átfogó tudománynépszerűsítő, ízlésművelő program is gátolhatta Brassait abban, hogy egyetlen tudományágra szakosodjék. Amellett, hogy újabb bibliográfiai tételekkel bővítené a Brassai-irodalmat, a szerző kritikusi gyakorlata és elmélete feltérképezésének kísérlete ez a szöveg, miközben elhelyezi a tudóst a kor társas gondolkozási mintázatában, Arany, Gyulai és értelmezői körének szokásjogi gondolkodásában. Ezen a ponton vizsgálatom már nem tekintheti mellékesnek Brassai nyelvészeti munkásságát, összehasonlító nyelvvizsgálatait, mondatelméletét, nyelvtanulási és nyelvtanítási elképzeléseit, hiszen ott lappanganak kritika-koncepciójában.

Ennek okát főként Kazinczyhoz fűződő viszonyában kereshetjük, mindenekelőtt a magyar jakobinusokról szóló ellenpropaganda-írása miatt. Egyszerre képviseli a főúri identitást anekdotázó, táblabírói attitűdjeivelilletve műveinek egyházellenes felhangjaival a jozefinizmust.

A kuruc kortól felemelkedő Szirmay család sarja először főurak mellett dolgozott joggyakornokként, majd elindult a közigazgatási karrier lépcsőin.

Hivatali pályája a vele szemben támadt különböző ellenérzések nyomán ben megszakadt.

Infographics a látáshoz, Szem torna infographics

Ezt követően visszavonultan élt vékei és szinyéri birtokán, s ideje nagy részét kizárólag kutatásainak szentelhette. Rengeteg levéltári és helytörténeti adatot feltárt, s elrendezésükből is részt vállalt. Ez utóbbi nyíltan állást foglal mind a latinizmusokkal agyonterhelt régi jogi szaknyelv, mind a nyelvújítás korának erőltetett megoldásai ellen, s "arany középutat" ajánl. Szirmay Antal fontos szerepet játszott a magyarság történeti sztereotípiáinak gyűjtésében, rendszerezésében és továbbörökítésében.

Ilyen jellegű munkái, különösen a két kiadást megért Hungaria in parabolis Buda,főként a magyar nyelv kultúramegőrző szerepéről tudósítanak. Szavainkat gyakran délibábos szófejtésekkel vezetik vissza a Bibliáig és az antik történetírókig; Szirmay e tekintetben még kimondatlan példaképén, Dugonics Andráson is túltesz. Megmosolyogtató magyarázatai mellett viszont hozzásegít olyan toposzok értelmezéséhez, melyek megtalálhatók voltak a korabeli közköltészetben, illetve a hivatásos irodalomban.

Emiatt Szirmay könyvei - az említetten kívül a németből fordított utópiakötet Második Leopold magyar király, Eleuterinek, egy magyar profétának látása szerént,kisebb részben pedig helytörténeti munkái - elsőrendű források a rendi társadalom önképének, illetve a magán- és a köztörténet határvonalának vizsgálatához. Tanulmányomban a magyar nép karakterére vonatkozó megjegyzéseit és címszavas utalásait elemzem, a ben megjelenő magyar kiadás előkészítéseképpen.

A három nagy fejezet alapvetően eltér egymástól. Elsőként a magyar művelődéstörténet legfontosabb témaköreit veszi sorra a földrajzi adottságoktól a történelmen át a gasztronómiáig és a numizmatikáig.

A második részben főként magyar közmondásokat és szójárásokat idéz a latin témajelölés szótári rendjében, a harmadik rész pedig latin szállóigéket állít párhuzamba magyar megfelelőikkel. A kötetet át- meg átszövik az ókori és középkori történetírók főként Hérodotosz, illetve Prokópiosz és Anonymus toposzai, melyek gyakran keverednek a humanizmus koriakkal elsősorban Bonfini, Galeotto Marzio és Istvánffy Miklós.

További a témáról