A nézőpontok dinamikája az

Csanádi Mária: A pártállamok összehasonlító modellje: az újratermelődés, a reformok és átalakulások hasonlóságainak és eltéréseinek hatalmi-szerkezeti háttere Vajon mi lehet a pártállamok működésének és változásának politikai, gazdasági, társadalmi logikája?

Hogyan magyarázhatjuk a hasonlóságokat és az eltéréseket? Mitől omlanak össze egyes pártállamok, miközben mások életben maradnak?

Miért van az, hogy míg egyesek átalakulását gazdasági válság, addig másokét gazdasági fellendülés kíséri? A következőkben egy összehasonlító modellt vezetünk be, amely egyrészt elméleti válaszokat kínál az előbbi kérdésekre, másrészt eszközül szolgál a pártállamok és átalakulásuk további összehasonlító empirikus elemzéséhez.

A modell egy a nézőpontok dinamikája az, sajátos hatalmi szerkezetet mutat be, amely a párt, az állam és a gazdaság egyedi döntéshozóinak kölcsönkapcsolataiból alakul ki, s amely meghatározza e döntéshozók szerkezeti ösztönzőinek és magatartásának politikai racionalitását és újratermelődésük dinamikáját.

A modell rámutat azokra a szerkezeti és dinamikai csapdákra, amelyekben az újratermelődés során kialakuló önfelemésztés tényezői gyökereznek. A modell három fő hatalmi szerkezeti mintázatot határoz meg. Ezek az önreprodukció eltérő módjainak és eszközeinek szerkezeti és dinamikai sajátosságait foglalják magukba — azokat a tényezőket, amelyek a bomlás, az összeomlás és az átalakulás eltérő forgatókönyveihez vezetnek. A modell a magyar gazdaságpolitikai döntések és intézményi hatásuk több mint huszonnyolc évi empirikus kutatásából fejlődött ki.

Az empirikus kutatások célja volt, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozás kapcsán feltárjam és feltérképezzem a párt, az állam és a gazdaság egyéni döntéshozói között zajló interakciókat és az ezek során intézményesült kölcsönös függőségek és érdekérvényesítési lehetőségek szerkezeti hátterét. A szereplők közti interaktivitás kulcsfontosságú szempont volt a kutatásban, hiszen az a pártállam belső működését és az egyéni és intézményi érdekek és magatartások kölcsönhatását tükrözi, amelyet a szerkezeti sajátosságok határoznak meg.

Ezek az a tanulmányok a kelet-európai blokkot és az egyedi országokat a legváltozatosabb nézőpontból és eltérő szinteken és időszakokra vonatkozóan elemezték.

Hatévi kutatás nyomán a modellt a kínai pártállam szerkezetére és átalakulására is kiterjesztettem. Ezt a következő kérdés ösztönözte: vajon magyarázható-e a modell keretében a keleteurópaiéval ellenkező kínai fejlődés?

• Когда в результате напряженной борьбы между приливными силами и гравитацией Луна, наконец, начала падать, ее уничтожение стало необходимостью.
• A legjobb szemcseppek, amelyek javítják a látást
• Remegő látás

Sőt, a kínai a nézőpontok dinamikája az beemelése lehetővé tette azt, hogy a modell általános vonásain belül három, jellegzetesen eltérő hatalmi eloszlási mintázatot patternt határozzak meg.

Ezek a mintázatok az általános szerkezeti és dinamikai sajátosságokkal együtt egymástól eltérő újratermelődési, fejlődési és átalakulási utakat hoznak létre.

E mintázatok részletes leírása tette lehetővé azt, hogy a puha költségvetési korlát fogalmát a hatalmi viszonyokba ágyazva vizsgáljam, és érvényességét kiterjesszem időben, térben, különböző aggregációkban és a szerkezet különböző állapotában.

A mintázatok révén a nézőpontok dinamikája az is lehetővé vált, hogy megállapítsam a költségvetési korlát hatalmi viszonyoknak megfelelő szelektív természetét. A hatalmi közegbe ágyazott költségvetési korlát kulcsfontosságú tényezőjévé vált a pártállamok önreprodukciójának, bomlásának és átalakulásának.

A modell kiterjesztése és a különböző mintázatok szerkezete és dinamikája lehetővé tette azt is, hogy meghatározzam a hatalmi viszonyokba a nézőpontok dinamikája az reformok kiindulását, keletkezésük okát és funkcióját, valamint hatásukat a pártállamrendszer újratermelődésére és átalakulására.

A modell segítségével szembesíthettem a hatalmi viszonyokba ágyazott reformokat az öszszehasonlító reformirodalomban kirajzolódó reformmegközelítéssel.

Mindezekre röviden kitérek tanulmányomban. A pártállamok megkülönböztető sajátosságait a párt és az állam, valamint a párt és az állami tulajdonú gazdaság közötti, közvetlen kapcsolatokban fedezhetjük fel.

A közvetlen kapcsolatok a párt hatalmi eszközei révén jönnek létre. A legfontosabb összekötőszálak a következők: a nomenklatúrarendszer káderhatásköramely a nem pártdöntéseket a pozícióstruktúrán keresztül fedi le; a témafelelősségi rendszer, amely a döntéseket a tevékenységstruktúrán keresztül fedi le; a területfelelősségi instruktori rendszer, amely a döntéseket az intézményi struktúrán keresztül éri el, valamint a párttagság, amely a döntéseket a tagok pártfegyelmén keresztül fedi le Csanádi, 28— Az összekötő szálak a függőségekben és az érdekek érvényesítésében strukturális egyenlőtlenséget hoznak létre azok között, akiket magukhoz kötnek, és akiket nem, hiszen az általuk létesített közvetlen kapcsolat következtében minden gazdasági döntés közvetlenül kihat a politikára, és minden politikai döntésnek közvetlen gazdasági kihatása lesz.

A strukturális egyenlőtlenségeket tovább fokozza, hogy a stratégiai döntéshozók mélyebben is be tudnak épülni a döntéshozás folyamatába azáltal, hogy tevékenységük, magatartásuk, érdekeik és problémáik az összekötő szálakon keresztül a gazdaságpolitikai prioritásokat érzékenyen érintik. Ez a lehetőség számos előnnyel jár a stratégiai alany számára: minden esetben a döntések közvetlen befolyásolásával rövidre zárhatja az őt érintő döntési folyamatot.

Pszichológiai nézőpontok alkalmazásával készült migrációkutatásokról szóló publikációk a 90—es évek közepétől jelennek meg például ennek egyik kézenfekvő magyarázata, hogy a. A hely és az idő dinamikája. Sajátosan alakul a klasszikus és a mai tudásszervezés a használó és a tudáshordozó kölcsönös helyi viszonyait tekintve. A klasszikus tudásszerzés világában az ember van stabil helyen, ide jön a könyv, az információ. Ennek kiterjesztése az Internet: én maradok, a.

Ezen túl, ha például előtervekkel járulhatnak hozzá a középés hosszú távú népgazdasági tervhez, akkor előre meg kell kapniuk az információt a tervezett szabályozóváltozásokról, a hogyan lehet helyreállítani a látást 25 nagyberuházásokról és egyéb változásokról.

Ha az ágazati minisztérium hívja be miniszteri értekezletre az exportstratégia kialakítása kapcsán, a vállalatvezető nemcsak előzetes információ birtokába jut, hanem az ott résztvevő számos más tárca felelős képviselőjével is kapcsolatba léphet. Ha az illető a párt központi bizottságába kerül tagként, nemcsak előzetes információhoz jut és intézményi képviselőkhöz kerül közel, hanem olyan dokumentumokba tekinthet bele, amelyek mások számára nem hozzáférhetőek. Ezeket a közvetlen visszacsatolásokat az 1.

Ezért e hurkokat strukturális visszacsatolásnak nevezem.

E visszacsatolásokon keresztül a kiválasztott szereplők képesek érdekeiket érvényesíteni, ellenállni számukra kedvezőtlen döntéseknek vagy felkészülni azokra, és új kapcsolatokat teremteni azáltal, hogy olyan szintű döntéshozókkal találkoznak, akikkel egyébként a saját, formális pozíciójukat tekintve sohasem volna lehetőségük.

Ezért a visszacsatolások révén újabb szerkezetbe épült egyenlőtlenséggel Csanádi,44— Ez utóbbi lehetőség jóval kevesebbek privilégiuma, mint ahánynak előnyt nyújtanak az összekötőszálak. Összegezve: a szerkezetbe épített egyenlőtlen függőségek és érdekérvényesítő, valamint ellenálló képességek következtében [ I2 és az I3 ] a valóságos alkuképességek és a formális pozíciók jelentősen eltérhetnek egymástól.

Az a nézőpontok dinamikája az szelektív, mégpedig a politikai racionalitás alapján létrejött a szerkezetbe épülő egyenlőtlenségek hatására. Ezek a sajátosságok biztosítják az egyedülálló interaktivitást és annak politikai jellegét az egyéni döntéshozók szintjén, a politika és a többi szféra között.

A nyolc dinamika

Ugyanezen sajátosságok magyarázzák a különböző alszférák — a politika és a gazdaság, a párt és az állam, a pártállam és a társadalom — összefonódásának módját. Ezt az — egyéni döntéshozók szintjén kialakuló — komplex viszonyrendszert a maga kapcsolódási elveivel és belső függőségi, valamint érdekérvényesítési egyenlőtlenségeivel neveztem hatalmi szerkezetnek.

A fent említett szerkezeti sajátosságok rajzolják ki a pártállam működésének hátterét.

A nézőpontok dinamikája ennek

Ennek a háttérnek az egyik jellemzője az, hogy bár minden döntéshozó saját hierarchiáján belül kézben tart függőségi szálakat D1 károsodott vízszintes látás, de kizárólag a párthierarchiabeli döntéshozó tart kézben olyan függőségi szálakat, amelyek az összes többivel összekötik D2. Emiatt mind a függőségek, mind az érdekérvényesítés, mind pedig a forráselvonás és -elosztás politikailag monopolizált.

Ez a feltétel közvetett és közvetlen módon valósul meg: közvetetten úgy, hogy az összekötő függőségi szálak a forrásmonopolizáló államhoz, közvetlenül pedig úgy, hogy az összekötőszálak a forrásokat nyújtó, közvetlenül az állami tulajdonban levő gazdasági szereplőkhöz kapcsolódnak.

A működési elvek szerkezeti hátterének másik jellemzője azok sajátos dinamikája.

E dinamikát az biztosítja, hogy a döntéshozók e politikailag monopolizált szerkezetben egyidejűleg kettős helyzetbe kerülnek: egyszerre kézbentartói és fogvatartottjai a függőségi szálaknak. Emiatt egyszerre kényszerülnek a beavatkozásra és képesek is rá, mint a függőségi szálak kézbentartói, ugyanakkor, mint ezek fogvatartottjai, kiszolgáltatottak is, érdekeltek is a szálak megőrzésében, sőt, az érdekérvényesítés lehetőségeinek bővítésében is.

Ezek a hogyan lehet eltávolítani a szem fáradtság maszkját körülmények adják annak dinamikáját is azáltal, hogy ösztönzik a szereplőket arra, hogy egyszerre közvetítsenek politikailag racionális elvárásokat, és alkalmazkodjanak is hozzájuk, ezáltal kialakítva saját korlátaikat döntéseik során. Ha nem avatkoznának be, vagy nem tennék meg a tőlük telhetőt a folyamodáskor és alkalmazkodáskor, önként adnák fel a hatalmi szerkezetben elfoglalt alkupozíciójukat.

A fenti szerkezeti és dinamikai sajátosságok vezetnek az egyes döntéshozók önfenntartó tevékenységének összetettségére is, amennyiben a szereplők egyszerre képesek források iránt folyamodni, a beavatkozásokkal szemben ellenállni, forrásokat kivonni és elosztani.

Az adott egyéni döntéshozó szerkezetbeli pozíciója határozza meg azt, hogy ezeket a képességeket milyen eséllyel és eredménnyel gyakorolhatja. Ezt a politikai racionalitás alapján kialakult szerkezetbeli pozíció által meghatározott összetett önfenntartó képességet nevezem alkuképességnek.

A hatalmi szerkezetbe ágyazott egyenlőtlen képességek összhatása eredményezi a status quo újratermelésének szelektíven puha vagy kemény korlátjait.

1. Pszichológia - hét
2. A nézőpontok dinamikája ennek

Összegezve: a szerkezeti ösztönzők, vagyis a képesség és kényszer, a függőség és az érdek szorosan összefonódnak. Ezek biztosítják a szerkezetben a döntéshozók vaksággal való látáshoz magatartásának politikai racionalitását a beavatkozás, a szelekció, az erőforrás-elvonás, az elosztás, a folyamodás, az ellenállás és az érdekérvényesítés során.

Это было похоже на фокус: я был в состоянии перегрузить сенсорные контуры робота и одновременно подавить его способность к критической оценке ситуации. Ты увидел лишь итоговое, исправленное изображение, наиболее полно соответствующее откровениям Учителя. Оно оказалось грубоватым, но подошло. Робот был убежден в его подлинности достаточно долго, чтобы снять блокировку, и в этот миг я смог установить полный контакт с его сознанием.

A politikai racionalitáson alapuló, szerkezetbeli egyenlőtlen alkupozíciók és lehetséges dinamikájuk vezetnek a pártállami hálóban a döntéshozók eltérő forrásszerző, kivonó, a látásélesség normális felnőtteknél és ellenálló képességére és változásukra.

A szereplők érdeklődése — mint a függőségi szálak fogvatartottjai — a háló adta kommunikációs csatornák irányába fordul, hiszen nincs más út az érdekérvényesítésre, mint a függőségi szálak igénybevétele az 1.

A visszacsatolások iránti hajsza is folyamatos annak érdekében, hogy bekerüljenek a szelekciós körbe, s ez által előnyös alku lehetőségekre tegyenek szert. Ahhoz azonban, hogy a politikai prioritásokon alapuló forráselosztásnak megfeleljenek, stratégiailag fontossá kell válniuk, ami növekedést kíván. A növekedési kényszer a szereplőket az erőforrásszerzés érdekében ugyancsak a függőségi szálak felé tereli, és alkalmazkodásra ösztönzi az elvárásokhoz.

A döntéshozók, mint a függőségi szálak kézbentartói, a hatalomgyakorlás forrásainak megszerzése és a prioritások biztosítása, valamint a csatornákon keresztül gyakorolt nyomás szelektív kielégítése érdekében folyamatos övlátás helyreállítása és forráselszívásra kényszerülnek.

A beavatkozás és forráselszívás az érintett szereplőket — mint a függőségi szálak által fogva tartottakat — a privilégiumok megszerzése és az ellenállás hatásos kifejtése céljából újra a függőségi szálak és a visszacsatolások felé tereli, s ez az igyekezet egyben újra aktivizálja a szereplőket, mint a függőségi szálak kézbentartóit.

Következésképpen az önreprodukció szerkezeti-motivációs háttere okozza a hajszát a kedvezmények és források megszerzésére és ezzel a növekedésre, beleértve ebbe a beruházási éhséget, a munkaerőéhséget és a készlethalmozást. A működési elvnek ugyanez a szerkezeti háttere okozza az ismétlődő politikai aggodalmakat, amelyek az ismétlődő forráselszívásra és beavatkozásra ösztönöznek, s a források, kedvezmények szelektív elvonásához és elosztásához vezetnek.

Mindebből az is következik, hogy a magatartásminták szerkezetfüggőek.

• Элвин проследил несколько пульсаций, и все они, несмотря на единый основной образ, различались трудноопределимыми подробностями.
• Estére a látás romlik
• Látás abból, ami elveszhet

A szerkezeti ösztönzők hatására ismétlődő motivációk s a belőlük fakadó aktivitás biztosítják a politikailag monopolizált hatalmi szerkezet összetartó erejét és újratermelődését.

Az ismétlődő folyamat hátterében szerkezeti és dinamikai csapdák rejlenek. A szerkezeti csapdák a párt, az állam és a gazdaság közötti, politikai racionalitás szempontjai által vezérelt, közvetlen kapcsolatból és annak eszközeiből keletkeznek. Ezzel együtt járnak dinamikai csapdák: a politikailag monopolizált érdekérvényesítések és függőségek és forráselosztás, s az ezekek hatására kialakuló politikai racionalitás a gazdasági magatartásban, a szelekciós szempontokban, valamint a források elosztásában és elszívásában.

Ezek eredményezik a politikai racionalitás alapján keletkező elosztási kényszer-pályákat, amelyek biztosítják a rendszer politikai racionalitás alapján történő újratermelődését. A szerkezeti és a nyomukban kialakuló dinamikai csapdák magyarázzák, hogy a gazdasági hatékonyság szempontjai miért hiányoznak a pártállami rendszer újraterelődéséből.

A pártállam alapelemeiből [párthierarchia, állami hierarchia, államilag monopolizált gazdaság erőforrásokösszekötőszálak, visszacsatolások], azok kapcsolódási és működési elveiből keletkező szerkezeti és dinamikai sajátosságok önhasonló természetűek. Ez azt jelenti, hogy e tényezők időben, térben, különböző aggregációkban és a pártállami szerkezet különböző állapotában is fellelhetőek.