A 9. látomás olyan, Joseph Smith életéből

A 9. látomás az

Egyikőjük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam.

Látás, látomás

Ot hallgasd! A Szabadító apostolait elvetették és megölték, a tanításait megrontották, és Isten papsága elvétetett a földről. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Joseph Smith, egy fiatalember, aki ban a New York állambeli Palmyra járásban élt, egyike volt azon embereknek, akik az Úr beszéde után kutattak, amely elveszett a földről.

Joseph erős és aktív fiatalember volt, fehér bőrű, világosbarna hajú és kék szemű, id. Joseph Smith és Lucy Mack Smith tizenegy gyermekes családjából az ötödik.

Hosszú órákat dolgozott édesapjával és bátyjaival; fát vágtak és gabonát ültettek a család negyven és fél hektáros erdővel borított farmján.

Az ifjú Joseph a család fenntartásában segédkezett, ezért éppen gyógyítsa a rövidlátást annyi hivatalos oktatásban volt része, hogy megtanulja az írás, olvasás és számtan alapjait.

Ha betörnek az alvilágba, onnan veszi el őket kezem; s ha fölszállnak az égre, onnan szállítom le őket.

Ez idő tájt vallási felbuzdulás lelkülete söpört végig New York nyugati részén, ahol a Smith család élt. Smithék, másokhoz hasonlóan, részt vettek a környék keresztény felekezeteinek a feléledésében.

Míg családjának néhány tagja csatlakozott az egyik egyházhoz, Joseph nem. Ahogy azokat magamra vonatkoztattam, és közelebbről megismerkedtem a különböző felekezetekkel, nagyon elcsodálkoztam, mert rájöttem, hogy hitvallásukat nem ékesítették azzal a szentséges élettel és isteni beszéddel, amely megegyezett volna mindazzal, amit a szent gyűjteményben találtam.

Ez elszomorította lelkemet. Az ifjú Joseph Smith igazság utáni kutatása egy fás ligetbe vezette őt, hogy Viilma luule a látásról kérjen bölcsességet, amire szüksége volt. Imájára való válaszként Mennyei Atya és Jézus Krisztus megjelentek neki, megnyitva az utat az evangélium utolsó napokban történő visszaállítása előtt. Ezt a csodálatos eseményt Joseph Smith egyszerű, mégis ékesszóló szavakkal mondja el.

A metodistáknál kezdődött, majd hamarosan átterjedt a vidék minden szektájára. Valóban úgy látszott, hogy az egész vidéket magával ragadta, mivel nagy tömegek csatlakoztak a különböző vallásfelekezetekhez, ami nem kis zavart és széthúzást okozott a lakosság között, amikor egyesek így kiabáltak, hogy: »Ide figyeljetek!

a 9. látomás olyan

Atyám családját a presbiteriánus hitre térítették, és négyen közülük, név szerint anyám, Lucy, fivéreim, Hyrum és Samuel Harrison, és nővérem, Sophronia, be is léptek abba az egyházba. A nagy nyugtalanság a 9. látomás olyan időszakában elmémet komoly mérlegelés és nagy szorongás járta át; de bár érzéseim mélyek és gyakran kínzóak voltak, mégis távol tartottam magamat mindezen felekezetektől, habár amikor csak alkalmam volt rá, elmentem különböző gyűléseikre.

Később szívem bizonyos mértékben a metodista szektához húzott, és szerettem volna hozzájuk csatlakozni; de oly nagy volt a zűrzavar és az ellentét a különböző felekezetek között, hogy lehetetlen volt egy olyan fiatal és a világ és az emberek dolgaiban annyira járatlan egyénnek, mint amilyen akkor én voltam, biztos elhatározásra jutni arra nézve, hogy kinek van igaza, és ki téved. Elmém időnként nagyon nyugtalan volt, oly nagy és szüntelen volt a vitatkozás és a zűrzavar. A presbiteriánusok nagyon eltökéltek voltak a baptisták és a metodisták ellenében, és mind érvelés, mind álokoskodás tekintetében bevetették hatalmukat, hogy bebizonyítsák azok tévedéseit, vagy legalábbis elhitessék az emberekkel, hogy tévedésben vannak.

Másrészről a baptisták és a metodisták is ugyanolyan buzgón igyekeztek megalapozni saját dogmáikat és meghazudtolni mindenki mást. E szócsaták és a vélemények vihara közepette gyakran azt kérdeztem magamtól: Mit tegyek?

Ot hallgasd!

E sok felekezet közül vajon melyiknek van igaza; vagy talán mindannyian tévednek? Ha bármelyiküknek igaza van, melyik az, és hogyan tudhatnám meg? Miközben a hitbuzgó felekezetek versengése által okozott rendkívüli nehézségek miatt gyötrődtem, egy nap Jakab apostol levelét olvastam, az első fejezet ötödik versét, amely így szól: Ha pedig valaki közületek híján van a bölcsességnek, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki. Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez.

Úgy tűnt, nagy erővel hatolt szívem minden érzésébe. Újra meg újra átgondoltam, tudva, hogy ha valakinek bölcsességre van szüksége Istentől, hát az én vagyok; mert hogy miként cselekedjek, nem tudtam, és hacsak nem tudok a meglévő tudásomnál többre szert tenni, soha meg sem tudnám; mert a különböző szekták vallási tanítói ugyanazon szentírásrészt olyannyira eltérően értelmezték, hogy a kérdésnek a Biblia alapján történő megválaszolásába vetett minden bizalmat megsemmisítettek.

Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: 2Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. Mindegyik különbözött a másiktól. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott. Ez párduchoz hasonlított.

Idővel arra a megállapításra jutottam, hogy vagy sötétségben és zavarban kell maradnom, vagy pedig úgy kell tennem, amint Jakab utasít, vagyis Istentől kérni.

Egy csodálatos, tiszta nap reggelén volt ez, ezernyolcszázhúsz kora tavaszán. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy ilyen próbát tettem, mert minden aggodalmam közepette addig még soha nem próbáltam hangosan imádkozni. Miután félrevonultam arra a helyre, melyre korábban menni szándékoztam, amikor körbenéztem magam körül, és magamat egyedül találtam, letérdeltem, és elkezdtem Isten előtt feltárni szívem vágyait.

a 9. látomás olyan

Alighogy elkezdtem, amikor nyomban megragadott valamilyen hatalom, mely teljesen erőt vett rajtam, és olyan megdöbbentő hatással volt rám, hogy nyelvem megbénította, és nem tudtam beszélni. Sűrű sötétség gyűlt körém, és egy ideig úgy tűnt számomra, mintha azonnali pusztulásra lettem volna ítélve. Azonban összeszedtem a 9.

Háttérolvasmányok

látomás olyan erőmet, hogy Istent szólítsam, hogy szabadítson ki engem ennek az ellenségnek a hatalmából, amely engem megragadott. Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd! Azzal, hogy az A 9. látomás olyan forduljak a kérésemmel, az volt a célom, hogy megtudjam, az összes szekta közül melyiknek van igaza, hogy tudhassam, melyikhez csatlakozzak.

Ezért, amint magamhoz tértem, hogy beszélni tudjak, megkérdeztem a felettem a fényben álló Személyeket, hogy az összes szekta közül melyiknek van igaza mert addig még soha nem jutott eszembe, hogy mindegyik téved — és melyikhez csatlakozzak. Azt a választ kaptam, hogy egyikhez sem szabad csatlakoznom, mert mind tévednek; és a hozzám beszélő Személy azt mondta, hogy minden hitvallásuk utálatos az ő szemében; hogy azok a hívők mind romlottak; hogy: »ajkaikkal közelednek hozzám, de szívük távol van tőlem, az emberek parancsolatait pedig tanokként tanítják, kiknél megvan az isteniség látszata, ám a 9.

látomás olyan hatalmát megtagadják«. Ismét megtiltotta nekem, hogy bármelyikükhöz is csatlakozzak; és sok más dolgot is mondott nekem, melyeket most nem tudok leírni.

a 9. látomás olyan

Amikor ismét magamhoz tértem, hanyatt fekve találtam magam, amint feltekintek az égre. Amikor a fény eltűnt, nem volt erőm; de miután hamar rendbe jöttem valamennyire, hazamentem.

Amint a tűzhelynek támaszkodtam, édesanyám megkérdezte, mi baj van. Azt feleltem: »Ne gondolj vele, minden rendben van — elég jól vagyok«. Aztán azt mondtam anyámnak: »Megtudtam, hogy a presbiterianizmus nem igaz«.

  • Ezek a hegyek érchegyek voltak.
  • Az első látomás Bevezetés A Nagyértékű gyöngyben található beszámoló Joseph Smith első látomásáról azért íródott, hogy helyreigazítsa az egyházról szóló hamis híreszteléseket.

Úgy tűnik, hogy az ellenség már életem igen korai szakaszában is tudatában volt annak, hogy rendeltetésem szerint zavarni és zaklatni fogom a királyságát; különben miért esküdtek a látás száz százalékos helyreállítása össze ellenem a sötétség erői?

Miért van az, hogy reám támadt az ellenkezés és az üldöztetés, már egészen kisgyermekkoromban?

Szent István Társulati Biblia - Dániel könyve - Dán

Nagyon meglepődtem a viselkedésén; nemcsak könnyedén vette az általam elmondottakat, hanem nagy megvetéssel is, mondván, hogy mindez az ördögtől való, és ezekben a napokban nincsenek olyan dolgok, mint látomások vagy kinyilatkoztatások; hogy mindezen dolgok véget értek az apostolokkal, és soha nem lesz belőlük több. Viszont hamarosan úgy találtam, hogy a történetem elmondása elég nagy előítéletet vált ki irántam a vallás hitvallói között.

És ez volt a nagy üldöztetés oka, amely tovább növekedett.

a 9. látomás olyan

Egy alacsony származású fiú voltam, csak tizennégy-tizenöt éves. Az életkörülményeim olyanok voltak, hogy lényegtelen fiú voltam a világban. Ennek ellenére magas rangú emberek eléggé odafigyeltek, hogy felkavarják ellenem a köztudatot, és keserű üldöztetést teremtsenek; és ez általános volt az összes szekta között — mind egyesültek, hogy engem üldözzenek.

Tartalomjegyzék

Ez akkor komoly mérlegelésre késztetett engem, és azóta is gyakran, hogy mennyire furcsa az, hogy egy alacsony származású, tizennégy évesnél kicsit idősebb fiút, és olyat is, aki arra kényszerül, hogy szűkös megélhetését napi munkájával teremtse elő, eléggé fontos személynek tartsanak ahhoz, hogy magára vonja az az idő tájt legnépszerűbb szekták fontos embereinek figyelmét.

Ezt pedig oly módon, hogy a legkeserűbb üldözés és becsmérlés szellemét váltsa ki belőlük. De akár furcsa, akár nem, így történt, és számomra gyakran nagy bánat okát jelentette.

Az azonban mindazonáltal tény volt, hogy látomást láttam. Azóta úgy gondolom, hogy Pálhoz nagyon hasonlóan éreztem magam, amikor megvédte magát Agrippa király előtt, és előadta beszálmolóját a látomásáról, amikor egy fényt látott és egy hangot hallott; és mégis kevesen voltak, akik hittek neki; egyesek azt mondták, hogy becstelen, mások azt, hogy őrült; gúnyt űztek belőle, és becsmérelték.

Azonban mindez nem rombolta le látomása valóságát.

a 9. látomás olyan

Látomást látott, tudta, hogy látta, és az egek alatt semmilyen üldöztetés nem tudta ezt megváltoztatni; és bár a halálba üldözték, mégis tudta, és utolsó leheletéig tudta, hogy egy fényt is látott és egy hangot is hallott, amely hozzá szólt, és a világon semmi nem tudta volna arra kényszeríteni, hogy mást gondoljon vagy higgyen.

Így volt ez velem is. Tényleg fényt láttam, és annak a 9. látomás olyan fénynek a közepében láttam két Személyt, és ők valóságosan beszéltek hozzám; és bár utáltak és üldöztek engem azért, mert azt mondtam, hogy látomást láttam, az mégis igaz volt; és miközben ezen állításomért üldöztek engem, becsméreltek engem, és mindenféle hamis gonoszságot szóltak ellenem, a szívemben ezt éreztem: Miért üldöznek engem az igazság elmondása miatt?

Neoton Familia - Látomás

További a témáról